Reform: 6 Plusz

Az egészségügyi rendszer állapota: súlyos beteg, de nem reménytelen. A felépülésre még van esély. Azonban a jó levegő, a diéta már kevés, aktív terápiára van szükség. Azt mondjuk, amit az orvos szokott mondani ilyen esetben: az előirt terápia nem fájdalommentes, de eredményes lesz. Akkor, ha a kezelést komolyan vesszük. Honnan lehet majd tudni, hogy a terápia sikerült? A gyógyulásnak biztos jelei vannak. A javuló számok, a javuló statisztikák, és persze a legfontosabb, hogy beteg és orvos egyaránt elégedett az új rendszerrel.

Valamilyen formában mindenhol napirenden van az egészségügy reformja. Szlovákiában azt kérdezik, hogy szükség van-e a privatizációra? Angliában azt, hogy indokolt-e a hosszú várólista, miért kell egy sérv- vagy mandulaműtétre 10-12 hónapot várni. Olaszországban, Belgiumban és más európai országokban az a visszatérő kérdés, hogy miért csak a lakosság 15%-a jut hozzá a legújabb, a legmodernebb gyógykészítményekhez. A franciáknak is jóval több kérdésük van, mint válaszuk. Ez érthető, hiszen az egészségügyi rendszerük 60 évvel ezelőtt, közvetlenül a II. világháború után alakult ki. Angliáé szintén.

A leggazdagabb országokban is azt kérdezik, hogy miért ilyen magasak az egészségügyi járulékok, miért fizetünk ennyit az ellátásért, a gyógyszerért. És ha már ennyit fizetünk, miért nem kapunk jobb szolgáltatást. Nekünk, magyaroknak is sok kérdésünk van. Kettő közülük különösen fontos: miért halunk meg hat évvel korábban, mint európai társaink, és miért nem kapunk ugyanolyan színvonalú ellátást, mint Nyugat-Európában?

Vannak további kérdések is:

• Ezért mennyiben felelős az állam, és mennyiben mi magunk?
• Ha többet költünk az egészségünkre, tovább is fogunk élni?
• Egyáltalán mennyit költsünk erre?
• Az államtól kapjuk a gyógyító szolgáltatást, vagy a piacon nézzünk körül?

A kórházigazgató, az orvos, a nővér, de a beteg is ugyanazt kérdezi: mi működik jól a jelenlegi rendszerben, és mi az, ami változásra szorul? Mielőtt igyekeznénk erre választ adni, érdemes néhány tényt rögzítenünk. Többségünk elégedetlen a jelenlegi egészségügyi rendszerrel. Ennek sok oka van. Az elsőt már említettük: 6 évvel korábban halunk meg, mint Nyugat-Európában élő társaink. Ha a saját térségünket nézzük, akkor is rosszul állunk. Négy évvel korábban halunk meg, mint a csehek, két évvel korábban, mint a lengyelek. De Szlovákiában is jobbak a statisztikák, mint nálunk. Miközben a négy kelet-európai ország közül a legtöbbet mi költjük egészségügyre.

Indokolatlanul sokat vagyunk betegek, életünk 13 százalékát betegen éljük le. Ez azt jelenti, hogy egy 70 éves ember az életéből 9 évet él betegen.

Betegek vagyunk és rosszul gyógyulunk. Ha valakinek emlődaganata vagy végbéldaganata van, akkor lényegében Európa minden országában nagyobb eséllyel gyógyul meg, mint nálunk.
A gazdasági fejlődés, az életszínvonal emelkedése a halálozási arány csökkenésével szokott együtt járni. A szomszédos Ausztria ma négyszer több jövedelmet állít elő, mint 40 éve. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan az osztrákoknál felére csökkent a halálozási arány. A 40 év alatt mi is sokat fejlődtünk, ennek ellenére 1000 megbetegedett magyarból ma ugyanannyi hal meg, mint korábban.

Mindenki elégedetlen.

Elégedetlen a beteg, mert sokszor érzi azt, hogy rosszul informált, nem veszik emberszámba, kiszolgáltatott, vagyis fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Azt érzi, képtelen saját érdekeit képviselni.

Az orvos is elégedetlen. Sokan – teljesen jogosan – keveslik a pénzt, a megbecsülést, a társadalmi presztízst. Mások a szakmai lehetőségek hiányától szenvednek. Megint mások a világos elvárásokat, az egyértelmű normákat hiányolják.

Gyakorlatilag mindenki tudja, hogy az egészségügyi rendszer elavult. Mindenki tudja, hogy a rendszer korszerűtlen, pazarló és igazságtalan. Rossz, pedig sok pénzt költünk rá: a nemzeti jövedelem 8,3 százalékát. A nemzeti jövedelmünknek körülbelül akkora arányát költjük gyógyításra, mint Anglia, Dánia, Olaszország vagy Japán. Valamivel többet, mint Spanyolország, Finnország vagy Írország. Vagyis viszonylag sokat költünk a gyógyításra, de ez sem az életkilátásainkon, sem a szolgáltatás színvonalán nem érződik (ld. grafikon).

A magyarok többsége elégedetlen az egészségügyi rendszerrel. A felmérések szerint tízből heten gondolják úgy, hogy az egészségügyi ellátórendszerünk elavult és pazarló, megváltoztatása nem várhat tovább.

Terápiára szorul az egészségügy

Döntően azért, mert az egészségügyi szolgáltatásunk nem felel meg az igényeinknek. Hozzájuthatunk az Európában megszokott drága kezelésekhez (gyógyszer, CT, MR, műtétek), de az ellátás színvonala mégis egyenetlen. A gyógyítás körülmé­nyei pedig kimondottan rosszak. Tulajdonképpen az egészség­ügy és a beteg viszonya tűnik korszerűtlennek. Ennek az az oka, hogy az állami egészségügyben az állam felelt az egészségért. Így a magyarok többsége egyszerűen leszokott arról, hogy fele­lősséget vállaljon önmagáért, saját egészségéért.

Ma viszont egyre több az egészségtudatos ember, és egyre nehezebb megfelelni jogos igényeiknek. A jelenlegi rendszer­ben egyébként a sokat kifogásolt szolgáltatást sem tudjuk fenntartani. Az ok egyszerű: Európa, és benne Magyarország is öregszik. Nem élünk olyan sokáig, mint lehetne, de mi is egyre tovább élünk: a magyarok várható élettartama 3-4 évvel nőtt az elmúlt évtizedben. A következő húsz évben jelentősen megnő a 80-85 év felettiek száma. Angol demográfusok szerint legalább kétharmaddal. Mindez nagyon jó, de készülni kell arra, hogy az idős emberek ellátása négyszer-ötször annyiba kerül, mint a fiatalabb korosztályoké.

Ugyanaz a problémánk, mint a legtöbb civilizált országnak. A születések száma folyamatosan csökken, és emellett a fejlődő orvostudomány egyre drágább. Vagyis a következő évtizedek­ben egyre kevesebb munkában álló fogja fizetni egyre több idős ember gyógyítását. A költségek évről évre növekednek, hiszen a hozzáférhető gyógyszerek, műszerek és segédeszközök is egyre jobbak, és egyre drágábbak. Számos tudós, gyógyszer­kutató hiszi, hogy 10 éven belül a ma gyógyíthatatlannak tűnő betegségek egyharmadára lesz már gyógyszer. Ez szintén jó hír, de sokba fog kerülni.

Összefoglalva: Nemcsak mi, de az egészségügy is beteg. Keveset nyújt, alig-alig segít megelőzni a betegségeket. A gyógyító munka kevéssé hatékony, ehhez képest drága. Az orvos, a beteg és az intézmények fenntartói is érzik, hogy változtatni kellene. Akár hiszik a kollégák, akár nem, a változtatás már elindult. Most az egészségügyi reform egyik sarkalatos pontját mutatjuk be. Azt, hogy 2007-től az ellátórendszer működése jelentősen megváltozik. Jó néhány kórház fog más alapelvek szerint működni, mint eddig. És jelentősen változik a járóbeteg-ellátás is.